Még mindig ugyanaz a nap volt, sajnos. Nagyon lassan telt az idő. Csak most jöttem haza, és ültem a kanapén magam elé meredve, tetötől-talpig feketében. Csak néztem az ajtót, mindha vártam volna, hogy belép rajta valaki, de nem tudom ki.

 

Cooky vakkantott egyet és odapillantottam. Egy tábla csoki volt a szájában és elhelyezte a csokit a lcombomon. Be volt tanítva és a koli kutyafajta nagyon okos. Ezért minden mozdulatomra figyel és azt teszi amit tanítottam neki, mint most.

 

-Köszi Cooky!-mondtam és megszimogadtam a fejét.

 

Miután megettem a csokit gondoltam osszeszedem magam mert így nem ülhetek, na meg persze apa is azt akarná, hogy ne emésszem magam ezzel mert már megtörtént és neki így sokkal jobb, megszabadúlt a gondjaitól, nincs mit tenni a halál ellen. Úgy is találkozok még vele, miért is kínzom ezzel enyire magam.

 

-Miért is vagyok ilyen depis?-kérdeztem Cooky-t bámulva és letérdeltem mellé.-Mert mondjuk most halt meg apám!-feleltem vissza magamnak. Hú, fel kell hívnom a rendőröket elöször is utánna el kell utaznom oda és a többi dolgokat is el kell intéznem. Na meg a suliba is be kell ugorjak, ohgy megmondjam mi történt velem.

 

Összepakoltam a ruhákat és Cooky dolgait is, hogy amikor jövök a suliból rögtön indulhassak. De elöszőr a rendőrséget felhívom és elmondom amiket hallottam kivéve azt a részt, hogy meg fog engem ölni valaki és, hogy látom a szellemeket, na és persze az ilyen dolgokat.

 

...

 

Mindent elintéztem és most itt várom, hogy felszáljanak a repülőre. Furcsa volt itt egyedül állni, máskor mindig volt velem valaki és elszorakoztatott a felsállásig. Miért van a telefon, hogy ha nem ezért? Felhívom Brooke-ot, hogy elmondjam mit gondoltam ki. Fogtam a telefonomat és elkezdtem hívni. Kicsöngött.

 

-Halló?-szölalt meg Brooke a vonal másik végén.

 

-Szia! Találd ki, hogy hol vagyok!-mondtam neki játékosan.

 

-Hmmm... Az ajtómban!-kiáltott fel és hallottam, hogy kinyitja az ajtót. Szóval otthon van.

 

-Hát nem éppen... Még van két tipped!

 

-Tudod, hogy nem vagyok olyan jó az ilyenekben!-nyafogott.-Valami fogotszkodót mondj!

 

-Jólvan.-sohajtottam.-Apámmal kapcsolatos.

 

-A temetőben?-kérdezte félénken.

 

-Még van egy tipped! -haraptam meg az ajkamat.

 

-Ez sem pedig... Oh!.. Ez a te hibád mert nem mondasz jobb segítséget!--nyafogott nekem. Tudom, hogy nem szereti az ilyen játékokat, de én igen és így jobban telik is az idő.

 

-Szabad a gazda?

 

-Szabad, szabad.-sohajtott egyet.-Úgyse tudom kitalálni!

 

-A reptéren!-kuncogtam.

 

-Hogy kerülsz te oda? Na és mi köze van apádnak a repülőtérhez?-értetlenkedett. Tudom, hogy lassú felfogása van, de azért ez tényleg jó kérdés mert ő nem tudhatja amit én. Vagy igen? mindegy.

 

-Apám házába megyek és elintézem amit ilyenkor szoktak, meg persze a rendőröknek is segítek.

 

-Rendőrök?

 

-Igen kihívtam őket de most már mennem kell mert elindult a tömeg szia!-elhadartam neki az egészet.

 

-Jó szia!-válaszolt, erre kinyomtam a telefont és elindultam a gépem felé. Csak mentem és mentem, jó nagy ez a reptér.

 

...

 

Végül felszálltam és elhelyeszkedtem a székemben. Egy öregbácsi ült mellettem az ablak mellet. Nem is tudom miért nem az ablak mellé vettem a jegyet, mert én szeretek ott ülni, de most...Megérzés. Cooky vajon, hogy bírja ott a böröndök között? Hát biztos jól mert nem először utazik repülőn és úgyis kapott altatót.

 

Felszált a repülő és elkezdtem gondolkodni, hogy ki az aki ennyire utál engem. De miért nem ugrik be, hogy ki lehet? Tudom, hogy egy vissza tud jönni az életbe ha valaki meghal és a lelke kiszáll a testéből, akkor a másik szellem bele mehet az elhagyott testbe de úgy fog kinézni mind az az ember aki meghalt. De várjunk csak ez az ember csak azért jött vissza az életbe, hogy engem megöljön? Hú. de kedves mondhatom! Úgy is meg fog halni egyszer, és örökké ezt nem csinálhatja,  mert Isten a pokolra küldi. Nem úszhatja meg!

 

Remélem ha leszállunk akkor már apámnál lesznek a felügyelők  mert kitudja hol van az aki megölte a családomat és engem is meg akar. Nem is gondolok rá, inkább relaxálokmert nekem mindig hosszúnak tűnik az utazás.

 

Sikerülni fog! Sikerülni fog átvészelnem ezt az egészet!