Hát a hét nagyon jól telt, a szokásosak történtek szellemek, látomások, suli nomeg barátokkal töltött percek. Most péntek van és az utoljó órán vagyok. Már csak pár perc és csöngetnek. 

 

Hát a csöngetésre rögtön összepakoltam és elindultam. Hétvége ki nem szereti? Nem vártam meg senkit hanem mentem, valami súgta, hogy rögtön hazamenjek. Sietve mentem az úton, na jó nem futottam. Végül haza értem és Cooky ott ült az ajtóban. Nagyon haspók volt ezért rögtön kellet adjak neki enni.

Aztán felmentem a szobába. És kit láttam? Hát azt a lányt akit hasba szúrtak még kedden. Nem is tudtam, hogy vissza lehet jönni a Mennyből, de úgy látszik igen.

 

-Szia!-köszöntem neki furcsálva hogy itt van.

 

-Szia Sophie!-köszönt vissza vidáman. De honnan tudja a nevem?

 

-Honnan tudod a nevem?

 

-Hát fent a Mennyben mindenki tudja.-felelte.

 

-Ezt, hogy érted?

 

-Te nem tudod?

 

-Mit kéne tudjak?-kérdeztem.

 

-Jólvan elmondom. Egyébként Mia vagyok.

 

-Örvendek Mia!-mosolyodtam el.

 

-Akkor kezdem.-sohajtott egyet.-Te tudod, hogy kaptad ezeket a képességeket?-ráztam a fejem, hogy nem.-Akkor elmondom. Tíz éves voltál akkor még, fekete hosszú hajad volt és barna szemeid. Apukád vigyázott rád, de te az erkélyen játszottál és ő meg bent volt. Egy Halál Angyal érkezett hozzád, hogy megöljön és sikerült is neki, de Isten megmentett téged mert tudta, hogy vérbeli Angyal vagy. -mondta én meg csodálkozva néztem.

 

-Azért van ilyen érdekes szemem?

 

-Ühüm.

 

-Hogy lehetnek Halál Angyalok?-kérdeztem.

 

-Ezt majd az Angyalok elmisélik.

 

-Mi?-még mindig nem értem.

 

-Na hagylak. Szia Sophie Arkangyal!-köszönt el.

 

-Szia Mia!

 

De, hogy érti, hogy Arkangyal? Én nem vagyok az. Na mindegy ha majd az Angyalok elmondják, hogy kik azok a Halál Angyalok akkor majd ezt is elmagyarázzák. Vacsizok én is meg Cooky is aztán meg elteszem magam holnapra.

 

Vajon mit álmodok?