Szilveszteri éj...

Szilveszteri éj...

-Ne félj drágám!-mondta az öregasszony még mindig felémnyújtva az üvegcsét.

-De...nem tudom mi fog történni.-mentegetőztem.

-Tudod te kicsikém, csak változtathatsz az egyik Újéveden, semmi különös.-mesélte el az ő reszelős vén hangján.

-Miért pont Újév?

-Tündérkém ez így sikerült. Kéred vagy nem?-tette fel ajánlatát.

-De! Vagyis... miért is ne?-montam és odasétáltam a nyanyókához. Közben a vad téli szél egy hópelyhet fújt a szőke göndör hajamba.-Na és nem mé-mérgező?-nyögtem ki miközben az üvegben megláttam két kökény szememet.

-Ne félj angyalom! Nem azért jöttem, hogy megöljelek, hanem, hogy egy lehetőséget ajánjak neked.-simogatta meg hosszú hajam.-Idd meg nyugodtan.-tette hozzá.

Olyan zöldes színe volt de vettem a bátorságot és beleszagoltam.-Fúj! Borzalmas szaga van!-nyafogtam. Erre a nénike csak kuncogot egyet amire én beleittam abba a zöld lötybe.

Megittam de az íze se külömbözött a szagától, de nem történt semmi. Felnéztem az anyóra kérdő tekintettel de mire bármit is mondott volna elsötétült minden. Vajon meghaltam?

-Ébredj Kate! Ébredj!-anyukám mézes-mázas hangját hallottam aki mellesleg már tíz éve halott. Még tizenkilenc éves koromban halt meg, mert apám elvestését nagyon nehéz volt neki, az év végén ő is ment utána. Szóval egy év alatt instant árva lettem: adj hozzá vizet és új szülőket, de nyagykorú voltam ezért minden el volt sikálva.

-Pamela ez mi?-apukám mély hangját hallottam a közelből.

-Megyek Bill megnézem csak ébredjen fel Kate!-kiátott vissza.

-Anya!-visítottam fel és a nyakába ugrottam.

-Na gyere kicsim mindjár éfél, fel kel öltözni!-gügyögte nekem játékosan.-Én addig megnézem mitől fél apu.-tette hozzá és elindult a lépcső felé.

A ruháim ki voltak készítve. Emlékszem erre a Szilveszterre, nem a legjobb az életem során, sőt a legrosszabb, de most jobbá tehetem! Belenéztem a tükörbe és egy kis lányt láttam. Egy kis tíz éves lánykát. Forogtam, pörögtem a tükör előtt és egyszer csak valami a vállamra ugrott. Hát az én kis édi-bédi cicuskám Lulu volt az. Cirmoskám nagyon aranyos kis cicuska volt.

…

Miután játszottam Lulu-val és felöltöztem, kiültem az aplakba és néztem a csillagokat, gyönyörűek voltak. Nem csoda mert egyre fényesebbek lettek éfél közeledésével. Amíg ábrándoztam egyszer eszembe jutott, hogy mi fog történni. Könny csordult le az arcomon és oda bújtam Lulu-hoz, ő megnyalt és probált vigasztalni. De hát még nem tudta mi lesz vele: annyira megied a tüzijátéktól, hogy ki esik az emeletről.

A feladatom tehát megvédeni Lulu-kámat. Mit kéne kitalálni, hogy ne féljen? Semmit se lehet mert a macskák és a kutyák nagyon félnek a tüzijátéktól, mert a robbanást hangosabbnak halját. Megvan mit fogak csinálni: eldugom a szekrénybe, amúgy is szeret ott lenni.

Megfogtam Lulut és bezártam a szekrénybe. Egy percig csend volt utána elkezdett nyávogni és kaparni a szekrényt. Unatkozott. Még kis cica épp, hogy kinyílt a szeme. Ez rossz ötlet! Kiengettem. A lábamhoz futott és elkezdett játszani vele. A kis puffancska. Meg tudnám zabálni!

A másik ötletem, hogy magammal viszem, mert el fogunk menni és megnézzük a tüzijátékokat. Ez még talán beválhat, mert olyan hülyeség.

-Anya vihetjük Lulu-t is?-kiáltottam miközben a lépcsőhöz futottam.

-Kate ne gondolj ilyen butaságokra! Még elfutna a cicus!-kiátotta vissza. Hát ez nem jött össze.

Teljesen igaza van anyának ez nem jó ötlet. Új stratégiát kell kitalálnom. Meg is van! Azt mondják a harmadik az Isten igaza. Szóval ez a jó. Inkább én maradok itthon és úgy lesz ki vigyázzon rá. Lulu nagyon kis cuki cica ezért ennyi áldozatot kell hozzak érte, amúgy is mindjárt itt az Újév.

-Kate gyere megyünk!-kiáltott fel apa.

-Apa ne menjünk! Nem akarok!-nyafogtam.

-Miért ne?-ért fel a lépcsőn.

-Nem szeretném, hogy Lulu az első Szilveszterén itthon legyen.-nyafiztam neki.

-Nem lesz semmi baja!

-DEEEEEEEEE!-kezdtem el sírni.

-Sss, ne sírj akkor itthon maradunk jó?-magához szorított és simogatta a hajam.

-Jó.-szipogtam.

-Megmondom anyának és jövünk!-nyomott egy csókot a fejem búbjára és lement a lépcsőn.

Oda bújtam Lulu-hoz és nekiáltam simogatni, erre ő dorombolni kezdet és felmászott a nyakamba. Imádtam amikor ezt csinálta.

…

Amég vártuk a nulla órát addig társasoztunk, nagyon jó volt! Amikor elkezdődött a tüzijáték Lulu nagyon megiedet, és hozzám bújt. Az ablakból végignéztük a fény játékot, gyönyörű volt. Január elseje van és ez a Szilveszter volt az eddigi legjobb Újévem. A rosszból jó lett végre. Egy óra körül járhatott amikor elnyomott az álom.

-Ébredj bogárkám!-az öreg néni hangját hallottam.

-Mi-Mi történt? Hol van anya? És én...ja már vége...Kár...-sohajtottam somorúan.

-Igen drágaságom. Na és úgy látom sikerült.-mosolyodott el a nénike.

-Mibőll gondolta?-kédeztem meglepődve.

-Ebből!-mutatott a lábomnál heverő szörgombojagra, aminek Lulu szine volt.

-Lulu?-néztem a szőrgolyóra.

-Miau!-kiáltott fel.

-Oh! Lulu! Nagy cica lettél!-dédelgettem a cucikámat.

-Látom nagyon szereted.-simogatta meg az öregasszony Lulu-kámat.

-Hát igen.-sohajtottam.-Mert amióta ismerem Lulut egy testvérre találtam. Azért volt életem legrosszabb Újévem az amikor elvesztettem. De így újra boldog lehetek.-szoritottam magamhoz Lulut.

Lulu most tíz éves, kicsit öreg. De én meg husznegy leszek. Olyan boldogok leszünk. Minden vissza tért a régi jó kerékvágásba. Hála az öregnénikének.

Boldog Újévet! Remélem neked is olyan jó volt vagy lesz mind nekem!

Vége!