El sem hiszem,hogy apám is elhagy, vesz egy házat nekem és itt hagy. Pedig tudja, hogy min megyek keresztül és egy tizenhét éves lánynak ezt egyedül nehéz átvészelni. Nem elég nekem, hogy Wiliam-et is elvesztettem és nem látom többé, de ő elmegy. Nem elég nekem, hogy médium vagyok és minden szerencsétlenséget látok, de ő itt hagyott egyedül. Hogy éljek Wiliam Kentucky nélkül, ő megértett és szeretett engem apám helyett is, nomeg segitett feldolgozni ami történt velem, vagyis megálmodtam édesanyám halálát, de ő mellettem állt. Átkozom azt a napot és azt a sofört aki elütötte, de a jó célért halt meg. Megmentett egy anyukát és a kislányat attól a gázolástól amit ő élt át. Mielött bementt volna a fénybe meglátogatott és hozta halálhírét. Majdnem meghaltam amikor láttam, nem szerepelt az álmomban, hogy meghal, akkor talán magamnál tarthattam volna, de akkor az anyuka és a lánya húzta volna a rövidebbet. Mivel többé nem látom nem hiszem, hogy boldog leszek valaha. Mindegy új város, ház és suli, oh nehéz lesz az életem, de végigviszem Wiliam-ért. Sweet Armors vgyázz mert jövök. Egyépként Sophie vagyok, Sophie Cameron.