8.Keüld a rosszat, ha nem sikerül győzd le!...
-Sophie szemszögéből-
Már egy hete vagyok itt apa házánál és persze intézem a dolgait. Ma haza repülök. Holnap amúgyis vasárnap és akkor majd mindent kipihenhetek. Az örökségemet átvettem ami egy kép volt amit még én készitettem apunak. Tudtam, hogy nem én kapom a házat hanem valami pénzeszsák, mert apa anya halála után eladósodott és a házat is oda kellet adja. De tudtam,hogy van pénze csak rejtegette és tudta, hogy én úgyis megtalálom.
Az a festmény mögé volt rejtve amit még én festettem és most vissza kaptam. De hát ezzel a pénzel nyugottan kifizethette volna a házat és az adóságait sőt még maratt is volna elég. Úgy látom nekem akarta hagyni, hogy megéljek amikor ő már nem lesz. De akkor is valami munkát kell keressek mert nem élhetek csak abból. Óh, és még kell legyen egy gondviselőm mert még kiskorú vagyok. De vajon mikor van a szülinapom? Már meghaltam egyszer ezért kell legyen egy szülinapom is.
-Tudtam, hogy megtalálod.-mondta apám miközben leült a padra mellém, ami a ház elött állt. Néztük a még mindig gyönyörű kertet.
-Hát nagyon feltünő volt, hogy pont ezt a képet hagyod rám.-feleltem miközben egy mosoly jelent meg az arcomon, de az övén is.
-Bocsáss meg, hogy nem hittem a képességedről az évek során.-elfordította a fejét tőllem és sóhajtott egy méllyet.
-Nem is haragudtam rád soha, mert egy kívülállónak nehéz az ilyesmit feldolgoznia.-feleltem neki mire feltűnt a taxi amit hívtan. Elindultam a jármű felé amikor apám megfogta a vállam.
-Várj!-mondta.-Egy dolgot még nem mondtam el a múltadról.-sohajtott egy nagyot.-Egyszer még miattam, régen...-mondta de megakadt a hangja. Tudtam mit akart mondani. Azt amit Mia mondot még nekem nem is olyan régen.
-Tudom, de nem a te hibád! Így kellet történnie.-mondtam miközben kinyitottam a taxi ajtaját.-De mikor történt?-még vissza kérdeztem mielött be szálltam volna a kocsiba.
-Február tizennegyedikén lesz nyolc éve.-mondta és keservesen a földre kezdte el nézet. Én csak biccentettem és beszáltam a járműbe.
Valentin napkor keltem életre. Közbe a taxi elindult én meg hátranéztem, mint mindig szoktam amikor költözünk. Sokszor költöztünk. Láttam a házat és apa arcát. Könnyet csalt az arcomra. Erre gyorsan előkaptam a tükrömet, hogy megnézzem nem folyt el a sminkem. Szerencsémre nem.
...
A házam ajtajában álltam és kinyitani készültam az ajtót. A hazafelé út mindig gyorsabb. Cooky már ki akart menni a hordozókosrából, ezért ő is lassabította az ajtó nyitási folyamatot. Valahogy sikerült kinyitnom de Cooky-t muszáj volt rögtön elengednem mert mind izgett-mozgott és azt nem volt valami kellemes visszatartani. Amint kiszabadult rögtön körülöttem ugrándozott és utána felvonult a hálóba. Kiraktam neki az ételét, italát, hogy térjen vissza a régi Cooky.
-Cooky gyere! Kusz, kusz! Cooky!-kiáltottam neki de nem jött. Általában már rég itt lett volna elöttem. Most baj van! Mindha nyüszítést hallotam volna. Vagy bezárta Cooky magyát amit nem nagyon hiszek, vagy valaki van a házban.
Megfogtam az egyik tiszta serpenyőt és harcra készen felemeltem a fejem fölé, mintha egy baseball ütő let volna a kezemben. A lépcső felé lépkedtem óvatosan. Elindúltam felfelé és minden irányból felkészültem a támadásra. Kaparászást hallottam az ajtó mögül, kétségtelenül Cooky volt. Felrohantam még mindig harcra készen, és akkor valaki a falnak lököt és a torkomnak nyomott egy kést. Az arca valami borzalmas volt, egy szemkendő volt a szemén, az arca tele bőrbetegséggel. Nagyon büdös és rongyos ruhába volt. Kivette a kezemből a serpenyőt és szépen lerakta a földre.
-Nyugodj Sophie! Nem vágom el a torkod túl értékes vagy ahoz. Élvezni akarom, hogy végre el tudlak intézni!-mondta a borzalmas szájszagával. Eldobta a kést ami az ajtóban ált meg és elkezdte erősebben nyomni a torkom. A kezéhez kaptam, hogy lehámozzam a torkomról de túl erős volt. Egyre jobban kapkódtam a levegőért. Éreztem, hogy az utolsó lehelletemet is kifújom. A szemejimet lassan lecsuktam és csak a borzalmas arcát láttam. Még egy utolsó lélegzetet próbáltam venni.
Valami történt de nem láttam semmit mert még mindig le volt hunyva a szemem. Összeestem. Hirtelen friss levegő áramlott a tüdőbe, gyorsan elkeztem kapkodni érte. Hirtelen felpattant a szemem, de még mindig a földön feküdtem. Egy angyalt láttam aki elömbe állt. Valami fényt szort a támadómra és az hirtelen eltűnt. Felém fordult és felsegített. Szép szőke haja volt kék szeme gyönyörő fehér ruhája és még csodálatosabb szárny.