-Mit teszel drágám? Egy reptéren vagyunk!-sikított fel a nő akit láttam.

 

-Miattad van veszélyben a jövőm!-kiáltott rá egy férfi hang akinek a helyében láttam magam.Egy fegyvert fogott a nőre tatrva a cső végét.

 

-Megölnéd gyermeked anyát?-zokogottt a nő és a hasára hejezte a kezét, ami gömbölyű volt.

 

-Muszáj!-kiáltott rá a nőre. Fegyver durranást hallottam és felriattam.

 

Ránéztem az órámra hirtelen, hogy megtudjam mennyi időm van a gyilkosságik. Óh, jáj, csak fél órám! Az időt is láttam meg a helyszínt. Mindha egy reptéren történt volna, hát persze, hogy egy reptéren, vagyis történni fog. Csak nem? Ekkor vettem észre egy olyan nőt aki pont úgy nézet ki mint az álmomban, a ruha, a haj és persze a gömbölyű pocak is hasonlítot. Egy férfi mellet ült akinek nagyon ideges arckifejezése volt. Én kell megmentenem? Már tudom miért is kellet ezen a helyen üljek.

 

...

 

Éppen megkaptam a csomagomat, na és persze Cooky-t és néztem az állapotos nőt. Ha nem tudom megmenteni akkor nem csak ő hanem a  gyermeke is meghal. Nem hagyhatom, egyszerüen nem! A férfi hirtelen megragatta a nő kezét és elvonszolta maga után. Az idő készenált szóval a helyre igyekeztek ahol a szörnyűség történhet. Az a hely volt. A párbeszéd is lejátszódott mert csak anyit hallottam, hogy ,,Muszáj!", de mielött lőhetett volna megszólítottam.

 

-Várjon! Ne tegye ezt!-erre láttam, hogy meglepődik és felém fórdította a fegyver csövét. A nő is megiedett és a szájához kapta a tenyerét.

 

-Maga nem tudja, hogy min megyek keresztül, ez a nő miatt elveszthetem a munkám az életem, és többé nem leszek boldog!-kiabált velem miközbe a hölgyre mutatott a fúsos újjával.

 

-De nem ez a megoldás.-próbáltam közelebb lépni, de még mindig felém tartotta a fegyercsövét.

 

-Ne lépjen közelebb vagy magát is lelövöm!-kiabált velem miközbe a ravaszra tette két újját.

 

-Nem fogja mert nem tud ilyet tenni, maga jó ember.-nyugtattam.

 

-Ne-ne-nem tudja, hogy milyen vagyok!-kiabált még mindig velem és megint a nőre emelte a fegyverét.

 

-Nyugalom! Ne öljön meg két emberi életet, ezt nem szabad!-még mindig nyugotnak próbáltam tűnni, de belül nagyon izgultam, hogy mi is lesz.

 

-De nincs más megoldás!-mostmár könnybe lábatt a szeme.

 

-De ön se akarja! Na és persze van más megoldás!-léptem a nő mellé.

 

-Igaza van!-kezdet halkabban beszélni és a könnyeitt vissza folytotta. Aztán a fejéhez emelte a fegyvert.-Köszönöm!-mondta gyorsn és meghúzta a ravaszt. Olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam semmit sem tenni. A szemem elött halt meg. Ezt már megszoktam álmomban de így valóságban még sohan nem történt velem. A nő felsíkított és hangosan elkezdet sírni.

 

-Hívja valaki a mentőket!-kiáltottam és letérdeltem a férfihez. Még lélegzett és kinyitotta a szemét.

 

-Köszönöm, hogy segített!-mondta nagyon halkan.

 

-Nyugalom túl fogja élni!-nyomtam egy rongyot a fejéhez, hogy a vérzést elállítsam. Nem mindenki él túl egy fejlövést, de ő igen. Szerencsére közelbe volt a mentő és hamar ide ért.  Nem hiszem, hogy túl fogja élni de a mentősök mindent meg tesznek érte. Jól kezdődik az ideérkezésem...