Megint Wiliam-ről álmodtam, a két zöldes szeméről, a sötétbarna hajáról na és persze az autó vezetöről. Persze minden álmom után megébredtem, egyrész ez szerencse volt. Amikor vissza aludtam végre nem Wiliam-ről álmodtam, hanám édesanyámról. Megálmodam a halálát. Azt, hogy hegyetmásztak apámmal és amikor felértek a csúcsra, gyönyörű volt a kilátás. Ezután meg valaki a mélybe taszitotta az anyukámat, és az a valaki nem apám volt hanem a soför aki Wiliam-et is megölte. Apám nem tet semmit, ez rá vall mert a stressz helyzetekben leblokkol és  csak áll, na most is azt tette. A gonosz nevetés és a halál sikoly is meg volt. 

 

Felkeltem, persze megint az arcomon csorgott a könnyem, csak akkor sírok az álmomban amikor egy hozzám közelállóról álmodok mert aval mindig történik valami, így volt amikor nagyi halálát is megálmodtam. Anyukám szerint ha valaki sír álmában, akkor vidám és boldog lesz napközben, ez teljesen igaz legalább is az én részemről. Letöröltem a könnyeimet és ránéztem az órára, és hát a csöngés elött keltem fel, általábn mindig így kelek.

 

Megsimogadtam Cooky-t és felkeltem az ágyból. Elsétáltam a ruhásszekrényemig és válogatni kezdtem a ruhákat. Egy ideig szemeztem velük, de végül döntöttem. Egy világoskék ejtett vállu bluz, egy fekete kis kabát, egy fekete nadrág kék kövekkel és egy éjkék színű cipő. Tudom kékbe öltöztem mert megy a szememhez. Remélem nem fog mindenki engem bámulni csak azért mert az egyik szemem halvány kék a másik meg ugyan csak kék, de annak a közepe fehér és onnan sötétedik. Tudom érdekes a szemem, de én szeretem és Wiliam is és anyukám is meg még másoknak is tetszik, de egyeseknek nem elsősorban apámnak. Az öltözködéssel kész vagyok.

 

Megfésltem az elég világos barna hajam amiben itt-ott volt egy-egy szökésebb tincs, de magától volt ilyen és egy kicsit hullámos volt vagy göndör, de egyenes is, na mindegy mikor milyen kedve volt és elég hosszú. Mikor megfésülködtem és kisminkeltem magam, hogy ne látszodjon, hogy sírtam, de mindig hordok sminket, és most nagyon halványat raktam fel nem tudom miért. Raktam még egy kék kőből kirakott delfines flcsit a fülembe és kész voltam.

 

Lementem az emeletről és ettem egy szendvicset, hogy ne úgy hívjam magamra a figyelmet, hogy korog a hasam. Adtam Cooky-nak is kutyatápot és vizet asztán elindultam az ajtó felé. Tudtam, hogy hol van a gimi, de nem volt kocsim, mert édesanyám akart venni, de mivel meghalt apám nem vett. Cooky-t is anyum vette még. Erőt gyüjtöttem és kimentem.

 

Elindultam, de láttam már a Sweet Armors egyik oldalát, nagyon közel van. Még volt jó fél tán még egy órám is, hogy oda érjek. Nagyon lassan mentem és kb. tíz perc vagy még több idő alatt oda értem. Az ajtóhoz léptem és a kilincsre tettem a kezem, nem mertem kinyitni. De hisz én médium vagyok és megszoktam az ilyen ijesztő helyzeteket. Erre a gondolatra felnéztem és kinyitottam az ajtot. Még alig voltak a folyosón, de mindenki rám nézett, tudtam, hogy a szememet nézik, de nem érdekelt és elindultam. Valamilyen termet kerestem ahol malyd segithetnek. Mentem a folyosón és láttam azt az egyik ajtón, hogy DÖK-ÖS TEREM, jólvan itt szerintem segithetnek de mit jelet az, hogy DÖK-ÖS TEREM? Mindegy bekopogtam és vártam a választ. 

 

-Szabad!-hallottam egy férfi hangot.

 

Benyitottam és láttam egy öltönybe öltözött kb. velem egy idős srácot, szöke hajjal és arany színű szemmel. Rögtön kiismertem, mert médium vagyok. Egy udvarias fiatalember aki foglalkozik a diákok dolgaival és szereti a macskákat, ja és van egy testvéte megérzésem szerint lány. Nagyon jók sőt tökéletesek a megérzéseim. Akkor udvarias leszek vele.

 

-Elnézést meg tudná mondani hol tudom odaadni valakinek a beiratkozási papírjaimat?-kérdesztem tőle.

 

-Én el tudom venni. Kell egy kép rólad és a beiratkozási pénz.-mondta és láttam rajta, hogy a szememet nézi. Itt mindenki a szememet nézi már rájöttem.

 

-Tessék itt van minden.-mondtam neki oda adva mindent.

 

-Üdvözöllek a Sweet Armors-ban! Itt az órarended.-mondta és átnyujtott egy papírt. Utálok új lenni!

 

-Köszönöm! És Sophie Cameron vagyok.

 

-Én Nataniel Woods vagyok és örvendek!-mondta egy mosollyal az arcán.

 

-Enyém a megtiszteltetés!-látszik, hogy utálok ellenségeket szerezni.

 

-Ha bármi problémád akad szolj bátran!-mondta mosolyogva.

 

-Rendben! És szia!-mondtam és kinyitottam az ajtot.

 

-Szia!-hallotam a hangját a hátam mögül.

 

Hát nem tudtam mit csinálni ezért elkezdtem járkálni a folyosón. Mindig szempárok kisérték az utam. Végül ki akartam menni az udvarra és fel voltam készülve arra, hogy mindenki engem néz fog nézni. Kimentem és nem is voltak olyan sokan az udvaron, na jó csak két fiu ült a padon egy vörös haju és egy ezüst haju. Rám néztek amikor kijöttem elöször örültek, de amikor látták, hogy én vagyok nem az akit várnak akkor elszomorodtak. Én megdermedtem az ajtóban. Megvizsgáltam jobban őket a vörös hajú szürke szemű, rajta egy piros poló volt és egy fekete nadrág, látszott rajta, hogy lázadó, de mindegy, az ezüst hajúnak az egyik szeme arany a másik smaragd zöld, de jó nem csak nekem van ilyen érdekes szemem, valamien viktoriánus ruhába volt fehér ing egy zöld sállal, nagyon udvarias ez jutott eszembe. Láttam, hogy összesugnak és felém néznek én megfordultam és be akartam menni a gimibe, de kinyilt elöttem az ajtó és egy ismerős arcot láttam magam elött. Brooklyn Taylor volt az, a legjobb barátnőm. Aki nem ismerné Brooke-ot annak elmondom, ő egy hosszú barna, egyenes hajú, kék szemű, kedves, rendes lány. Tavaly abba a suliba jártam amibe ő, hát persze sajnos én minden évben új suliba mentem, de az év elején abba a suliban maradtam és Brooke eljött iden. Nagyon meglepödtem de ő is.

 

-Brooke!-kiáltottam egy óriás mosollyal az arcomon.

 

-Jókislány!-ő is felkiáltott és megölelt.

 

-Nagyon hiányoztál!-csicseregtem végre halkabban.

 

-Te is nekem! De ha te itt vagy az aszt jelenti, hogy ide fogsz járni!

 

-Igen, igen és igen!

 

Olyan hangosan visitoztunk az elöbb, hogy a fiuk ránk figyeltek. Leesett nekik, hogy ismerjük egymást.

 

-Még mindig emlékszel erre a jókislányos sztorira?

 

-Hát persze! Hogy is tudnám elfelejteni?!-mondta kicsit már nevetve.

 

-Régi szép idők!-sohajtottam.

 

Az ugy történt, hogy el akartam menni hozzá és telefonon duncsiztunk. Egyszer csak kérdezte az apja, hogy kivel beszél és ő mondta, hogy velem, de az apukája nem ismert meg és Brook mondta, hogy így meg úgy nézek ki és erre az apja azt mondta: ,,-Ja a Jókislány!" hát ezért ragadtt rám mert én és Brooke ég és föld voltunk. Én a Jókislány ő a Rosszkislány.

 

-Na és még mindig az vagy?...-kérdezte.

 

-Igen, ezt nem lehet elhagyni.

 

-Akkor ismerd ki a barátaimat!-mondta és a fiukra nézet és intett nekik -Kezd Cástiel-le vgyis a vörössel!

 

-Oksi!-én egyszer rápillantottam és elkezdtem sorolni. -Egy lázadó tipus, nem lehet kiegyezni vele, forró fejű, nem szereti ha parncsolgatnak neki,távolság tartó, stb, stb de vannak jó tulajdonságai önzetlen, jó szívű, stb, stb ja és megérzéseim ha nem csalnak szereti a gitárokat, a kutyáját és...-és Brooke-ot ezt nem mondhatom el neki. -Nincs testvére. Na és a fe...

 

-Jó ennyi elég jönnek!-vágott félbe.

 

Ténleg felénk jöttek és Brooke odament és megölelte őket. Odajöttek hozzám és persze a szememet nézték.

 

-Srácok ő Sophie Cameron, az én legjobb barátnőm.-miután elmondta be akarta mutatni a fiukat is de közbe szakitotta a vörös fajú vagyis Castiel.

 

-Jókislány?-kérdeszte gunyolodva mind egy rossz gyerek.

 

Nem válaszoltam semmit csak úgy néztem rá mint a lőtt medvére.

 

-Szia Lysander Larink vagyok!-mutatkozott be a fehérhajú. -Ő meg Castiel Parker.

 

-Örvendek!-mondtam udvariasan bár tudtam, hogy a kis Bűn királynak nem tetszik.

 

-Szóval ezért kaptad a Jókislány nevet!-gunyolódott.

 

-Cas!-mordult fel Brooke.

 

-Ha nem tetszik van nekem másik nevem is, azt is lehet használni!- mondtam. -Egyébként a Rosszkislány az én pártomat fogja!-tisztán nyugott hangnemben.

 

Erre a mondatra meglepödott.

 

-Nem is tudtam, hogy téged Rosszkislánynak is hívnak.-mondta Brooke-to nézve. Látszott, hogy törödik vele, tisztára szerelmes volt valaki.

 

...

 

A nap többi része hamar eltelt. Bemutattak mindenkinek. Nem hittem volna, hogy ennyire jó nap lesz  a mai. Brooke hazahozott és utána elintéztem Cooky-t és persze mgamat, aztán nyugovóra tértem. 

 

KIváncsi vagyok mit rejt a holnap.